Dosztojevszkij: Bűn és Bűnhődés című műve eszmeregény, vagyis a mű központjában egy eszme és az ezzel kapcsolatos konfliktusok állnak. A mű bemutatja Raszkolnyikov személyét, aki szeretne kilépni szürke hétköznapjaiból és bebizonyítani önmagának, hogy többre született, mint ami. Ezért megteszi azt a lépést, amely irányadó lehet abban, hogy valakivé váljon.  Úgy gondolja magáról, hogy ő egy Bonaparte, vagyis lelkiismeret-furdalás nélkül kiolthat egy emberi életet. Ám elmélete megdőlni látszik, amikor jelentkeznek rajta a lelkiismeret-furdalás jelei és megbetegszik. Ő még ekkor sem akarja elismerni, hogy tévedett és semmiben sem különb a többi gyilkosnál. Ezt a jlenséget nevezzük kognitív disszonanciának, amikor valaki próbálja magának bebeszélni, hogy az nem is bűn, meg ez "közérdekű" gyilkosság volt. Holott ha kívülről szemléljük az eseményeket Raszkolnyikov sem különb bármilyen gyilkosnál, mert nem létezik jó-ügyért elkövetett gyilkosság. Raszkolnyikov ott rontotta el, hogy rossz irányba indult el. Ugyanis ki karddal öl, kard által vész el. Raszkolnyikov úgy is lehetett volna valaki, hogy közben a jó-ügyért harcol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.