Ebben az 1926-ban íródott versben már egészen máshogy ír Juhász Gyula szerleméről. Ekkorra már sikrült nagyjából elfelejtenie a szerlmi csalódást, ami az Anna-szerelem kapcsán érte a költőt.

Ebben a műben már nem gondol annyit a lányra és a nő emléke is kevésbé fájdalmas. Képes volt elfogadni a csalódást és beletörődni abba, hogy nem élhet együtt a lánnyal. Anna nevének hallatán már nem gyötri a vágyakozás a lány iránt és már csak egy gyerekkori szerelmnek tudja be a történteket.

Azonban teljesen még mindig nem tudta elfeledni és ahányszor csak hibázik élete során, mindig eszébe jut egykori szerelme. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szerelem örökre szól, akár viszonzott, akár nem, örökre meghatározó az ember életében. Soha nem lesz képes teljesen elfelejteni, azt amit akkor érzett a nő iránt. Maximum halványul az emléke, de soha nem fogja tudni érzelemmentesen kezelni az illetőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.