Ugyan a cím nem sugall semmi nevetségeset a művel kapcsolatban, az alső pár versszak után megértjük a műben rejlő iróniát. A költő leírja, hogy milyennek nem szabad lennie egy versnek, azután elköveti ezeket a hibákat. Gondolhatnánk biztos feledékeny volt az író és elfelejtette mit írt 2 másodperccel korábban, ám figyelembe véve Verlaine képességeit ez nem volna helyénvaló.  

"Ha szókat írsz, csak légy hanyag,

és megvetőn dobd a zenének,"

Az utóbbi idézet remekül alátámasztja, hiszen a költő hanyagságról beszél, ám mégis pontos rímeket farag a sorok végére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.