A mű elgondolkodtatni hívatott bennünket az élet és halál jelenségéről. Szembesít bennünket azzal a ténnyel, hogy csak az ember képes rá, hogy kívülről lássa magát a világban, lássa tettei következményeit és tudja azt, hogy hová vezet élete. Hiszen az állatok nem tudják előre, létezésük kimenetelét. 

Továbbá annak ellenére, hogy éljük mindennapi életünket, mindig ott van bennünk a vég gondolata és az, hogy nem tudhatjuk mikor de vége szakad ennek a létformának.

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://aldrinblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr301634012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oFő 2010.01.06. 10:12:09

imádom ezt a verset. Rilke egyszerűen hátborzongató. igen, ez is a halálról szól, mint az igazán nagy versek általában, és az emberbe belenyilall, hogy tényleg, a bölcs állatok az örök, harmonikus természet elidegeníthetetlen részeként valóban nem tudják előre, hogy meghalnak, de éppen ezért valószínűleg teljesen természetes a számukra, amíg mi itten félünk.
süti beállítások módosítása