Bevallom, nagyon érdekesnek találom ezt a művet. Pontosabban nem is magát a művet, hanem azt a helyeztet, hogy van ember, akinek egyáltalán megfordul a fejében, hogy ilyenről írjon. Tetszik, ahogyan a mű kezdődik, az első két versszak páratlan. Aztán mint derült égből villámcsapás, hirtelen "belecsap a lecsóba" és elkezdi leírni a dög kölsejét a lehető legnagyobb precizitással. Ez elég undorító és visszataszító, éppen ezért a mű nem sok kellemes érzést ébreszt bennem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.