Baudelaire ezen művében nagyon tetszik, ahogy a természetről ír. Beleértve ebbe a természet szépségét és azt, ahogy a természetre tekint: mint egy jó barátra, akire mindig számíthat, ha egy kis nyugalmat keres. A naturalizmus mellett megjelenik benne a szinesztézia is:

"egymásba csendül a szín és a hang s az illat."

A költő remekül érezteti velünk a fák lombjainak susogását és az erdőben fellelhető illatok keveredését. Többek között ezért is tetszik a vers és azért is, mert magam is természetrajongó ember vagyok és lelkes túrázó. Ez a vers is részben hozzásegített, hogy más oldalról szemléljem a természet szépségét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.