A vers egy őszi éjszakát mutat be a költő szemén keresztül, amint bandukol az est sötétjében. Leírásaiból megtudjuk, milyen szegény, erre utal a szakadt nadrág és köpeny. Ebből a szonettből tökéletesen megérthetjük és elképzelhetjük, hogyan is néz ki egy kora őszi este, a költő gyönyörködik a Nagy Medve csilagképben, közben rímeket farag magában.

Számomra azért kedves ez a vers, mert én is szeretek nyári éjszakánként föltekinteni a zsúfolt égboltra és gyönyörködni a csillagokban. Emellett nagyon tetszik az a hangulat, ahogyan a költő megfestí az éjszakát. Mérhetetlen nyugalmat és szabadságot áraszt ez a vers, továbbá nekem is a Nagy Medve a kedvenc csillagképem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.