A rácsok monotonitásában elveszett párdoc láthatóan roszzul érzi magát a fogságban. Még nem törődött bele szabadsága elvesztésébe és úgy érzi kirekesztették a világból, magára hagyták. Ám lassan megadja magát a világ akaratának és behunyt szemmel ledől a ketrec padlójára.

Ez a mű, Rilke párizsi tartózkodása alatt készült az állatkertben. Hogy vajon átvihető-e Rilke magánéletébe egy párhuzammal az már a múlt homályába vész. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.