Nyugodtan mondhatom Madách ezen művéről, hogy ez volt eddigi életem legjobb kötelező olvasmánya. Nagyon tetszettek a mű teológiai és mitológiai vonatkozásai, illetve az, ahogyan a mű elején Lucifer szembeszegül Istennel, majd fogadást kötnek az emberekre. Már maga az alptörténet is roppantul érdekes: az, hogy Lucifer a négy főangyal egyike, társaival ellentétben, magát Istennel egyenrangúnak mondja. Ennek következtében Isten száműzi birodalmából. Majd a másidik színben Ádámról megtudjuk, hogy többre vágyik, mint Isten gondoskodó szeretete: hatalomra vágyik. Lucifer rátapint Ádám gyengéjére, aki szertne úr lenni, azonban nem ismeri az ehhez vezető utat, Lucifer megmutatja neki ezt az utat. Azonban bátorsága nincs hozzá, ebben pedig Éva volt segítségére, aki elszánta magát és szakított a gyümölcsből. Ám a végén Ádám is felismeri, hogy jobb volt boldog tudatlanságban élni, Isten kegyeltjeként.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.