Tóth Árpád ezen verse egy késő esti állapotot tükröz, amikor is már minden a költő fáradtságáról tanúskodik. Jó érzéssel tölti el a költőt, hogy aludni térhet, bár még nem fejezte be aznapra kitűzött munkáját, mégis nem látja értelmét tovább fennmaradnia.

Azonban ez nem csak egy esti gondolkodás az elmúlt napról, sokkal inkább az életről való eltöprnegés. Hiszen ez a mű a költő utolsó kiadott kötetének záróverse, Azaz búcsúnak szánta. 

Eltöpreng rajta, hogy mi haszna volt az életének, mert elégedetlen azzal, amit elért. Illetve úgy érzi, hogy környezete és a társadalom se adta meg a kellő elismerést művészetéért.

"Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen."

Majd lassan aludni tér a költő, leoltja a lámpát és boldogan szenderül álomba. Véleménye szerint az utókor majd viszatekint rá és költészetére, ez vigasztalja a költőt. 

"Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.