A költő rögtön azzal kezdi, hogy el akar menni, ott akarja hagyni azt a helyet, ahol él. Leírja, hogy már semmi sem a régi és most már semm isem tartja itt azon dolgok közül, amelyeket régen fontosnak tartott. Tengerre akar szállni, itthagyni az általa ismert világot, ám vágya nem teljesülhet mert már nincs felfedezendő földfész. Mindegy neki, hogy hova megy csak itthagyhassa múltját. Nem érdekli az se ha halálát leli a tengeren:

"Futó árbóc, vihar csalétke!...tán enyém is / hajótörésbe jut, talán goromba szél visz"

Bevallom nem kifejezetten tetszik ez a vers mert nehezen érthető. Szerintem egy vers sokkal nagyobb közönséget nyerhet meg magának, ha érthetőbb és összeföggőbb a szövege. Persze ha valaki könnyedén tekint egy ilyen versre az irodalom szemüvegén át, biztosan könnyebben boldogul a vers megértésével.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.