Ady Endre ezen verse 1915-ben keletkezett. Ekkor a háború ugyan már javában folyik, de még nem érte el Magyarországot. A vers hangulata is azt sugallja, hogy a költő fél a a soron következő borzalmaktól. Ezért kéri az őrzőket, hogy vigyázzanak az emeberekre és az országra. Fél, mert tudja, hogy a szép emlékek könnyen semmivé foszlanak. Ennek ellenére még hisz a szép és jó erejében.

"S a csillagszóró-éjszakák

Ma sem engedik feledtetni

Az ember szépbe szőtt hitét."

A második szakaszban már magát az életet félti. Tudja, hogy milliók sorsa van néhány ember kezében. Olyanokéban, akik a "milliók egyért" elvet követék és készek rá, hogy feláldozzák mások életét céljaik elérése érdekében. 

"Az Élet él és élni akar,

Nem azért adott annyi szépet,

Hogy átvádoljanak most rajta

Véres s ostoba feneségek.

Számomra azért lényeges ez a vers, mert a költő őszinte aggodalmát fejezi ki a nemzet sorséval kapcsolatban és erősen bírálja a "milliók egyért" elvet, mely Madách: Az ember tragédiája c. művében is megtalálható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.