A mű egy átlagos bál képével indul, ahol mindenki boldog és élvezi az életet. A báli zenére sokan táncba perdülnek, gondtalanul mulatnak. Majd megjelenik Ady és Léda a báli forgatagban, a táncoló tömeg legnagyobb meglepetésére. A költő fekete párként jellemzi saját magát és párját. A mű elején az esmények bemutatása a közönség szemszögéből történik majd az utolsó szakaszban már aAdy szemszögéből történik az események leírása. 

A "sötét fátyol" megerősít abban a tudatban bennünket, hogy ez a pár valami folytán, kívülállóként jelenik meg a tömegben. Talán pont azért különbek a többi pártól, mert míg a többiek élvezik az életet, ők talán már sejtik, hogy kapcsolatuknak nincs jövője. A "hervadt, régi rózsakoszorú" motívum egyértelműen a rossz hangulatukat szimbolizálja. melynek érzése másokra is átterjedt.

Végezetül úgy vélem, hogy ez a mű Ady Endre egyik legkiválóbb alkotása és számomra is nagyon hasznos volt. Más szemszögből mutatta be mind az életet, mind a kettőjük viszonyulását a többi emberhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.